Reggel amikor a zebra túloldalán álltam, megláttam a Katát. Nyeltem egyet és úgy gondoltam jó... akkor most erőtveszek magamon és úgy teszek mintha a tegnap nem történt volna meg. Igen, még mindig fájt egy kicsit, hogy ribancnak néztek és ezért nem avattak be, de mindenkinek jár még egy esély. Tegnap kitomboltam magamat ezen eléggé. Elmentem sétálni, az erdőben leültem egy kőre, olvastam és bámultam a szemben lévő hegyen a házakat. Ma úgy tettem mintha nem történt volna semmi. Szeretem őket és az ilyenekkel rugalmasabb vagyok. Az elején nehéz volt, de a végén tényleg jól belejöttem és élveztem is. Nem akartam megbeszélni velük, mert féltem kiderül részletesebben mit tettem a feltételezésért. Rosszul tettem. Holnap viszont megteszem amit ma kellett volna. Szerintem át fogom nevezni a blogot. Az érzéseimet szeretném
titokban tartani az olyanoktól akik ismernek. Sajnos nem az első, hogy nem gondoltam bele, hogy látják majd és leírtam mindent ami a szívemen volt. Most már oda figyelek egészen addig amíg nem találok egy jó, új címet. Most legszívesebben leírnék valamit ami nagyon nyomja a lelkemet de nem merem. Amikor egszer csak félig említettem azoknak akik ismernek teljesen kibuktak, hogy ne csináljam. Na nem baj... Megtartom a kis fejemben...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése